megőrülés

Levelem hozzád.

Mostanában rengeteget gondolkodtam azon, hogy vajon megőrültem egy cseppet??? Egyesek szerint nem, mások szerint sose
voltam normális. Valaki azt mondja csak szimplán túlbonyolítom a dolgokat. Én azt gondolom magamról, hogy valami azért nem teljesen oké. És feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor pontosan miért is nem tudok veled beszélni??? Mert félek. Pedig igazából soik vesztenivalóm nincs. Max nem beszélünk többet.
Igen, mondjuk lehet itt van a baj. Túlságosan megszerettelek és nem szeretnélek elveszíteni. Ritka az ilyen tiszta szeretet. És nincs annél szabarr érzés, mikor tizstán szeretsz valakit és ő nem tud szeretni. Feletébb érdekes, mert ha már erről van szó. Akit szeretsz az is szeret. Most elakadtam. Mindegy összevesztem magammal.
A lényeg az, hogy amit most írok valószínüleg a büdös életbe nem olvasod el úgyhogy végülis lényegtelen mi írok.
Amióta csak megismertelek túl sok minden kavarodott meg bennem. Olyan dolgok amik már rég le voltak ülepedve a tengerfenékre. Túl sok mindenre adtál választ és túl sok kérdést tettél fel. Túl sokszor mutattál irányt. [Pedig jóformán alig beszéltünk.] Túl sok minden ez ahhoz, hogy csak úgy elnézzek feletted. Ráadásul még nyomotis hagytál bennem. És végül is ezt is megcáfoltattad velem. De még minidg tartom mag am ahhoz, hogy csak fénnyel. És te az vagy/ vagytok... na:) Viszont a tisztán fogadással már voltak problémák. De nézzünk át rajta. Lényegtelen. Akárhányszor belenézek a szemedbe valami... valami van. Valami nem stimmel. Nem akarom magam idiótán mutatni előtted. [Bár már késő meg kit érdekel egyébként is leszögeztük, hogy őrült vagyok.] Szóval. Tudom, hogy érzed. Érezned kell. Lényegébe még arról sincs fogalmam, hogy te hogy állsz ezekkel a nem verbális dolgokkal. Vagyis nagyjából tudom, de mégse. Hülye helyzet. Meg akarlak ismerni. De nem tudom hogyan és , hogy te szeretnéd-e. Ráadásul ahogyan én szeretnélek megismerni a legnehezebb. Egyszer már végigcsináltam. Megérte. Mindennél jobban. :) De nem vagyok biztos benne, hogy még egyszer végig akarom, illetve lehetséges-e. Vagy csak picicsillagvagy. Sok iránytű közül az egyik. A tanítvány szelídítse meg a mentorát? Végül is ez a normális. Tényleg ilyen hülye helyzettel állok szemben? [ Vagy csak megint bonyolítok?] De ha mégis bejönne mocsokul féken kéne tartani az érzéseim. Ez az ami jóformán már most sem megy. Inkább ezért sem beszélek veled túl sokat. Inkább leírom. És nem mutatom meg. De már elegem van, hogy bármihez nyúlok, gondolok, írok, festek, beszélek, teszek, cselekszem mindenhol ott vagy!!!!!!!!!!!!!
elég.