Mikor kb 1500 méter magasan állsz egy korlátom alattad szakadék átölel egy ember akit nem is ismersz de feltétel nélkül szeretsz és ezt képet látod magad elöt... nincs jobb:)
RÉSZLET A NAPLÓMBÓL
09. 10. 05.
Full nomád életmódot élünk. Leszámítva az autót. Tóba fürdés, mosás, mosogatás. Tűzön főzés stb.. Tetszik nagyon.
Sokszor eszembe jut mit gondolhat nevelőanyám: Igénytelen mocskos ingyenélők... Ilyenkor annyira tudom sajnálni. Jó ember megérdemelné az önfeledt boldogságot és szeretetet. De túlságosan 4 fal közé zárt, civilizált lény. Néha úgy kirángatnám, de tudom sajnos olyan más lenne neki a környezet, hogy nem érezné jól magát. Még néha nekem is nehéz. Még én is túlcivilizált vagyok. De én próbálom felvenni azt a hullámot.
☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼☼
Valaki mesélte, hogy végeztek egy kísérletet egy macskán. Berendeztek neki egy komplett utcát. Ahol minden nap meg kellett küzdenie kicsi korától kezdve az élelemért és az életéért. Mintha valóban az utcán élne. Kutyák sintérek autók mittomén. És mikor felnőtt akkor átvitték egy másik szintén berendezett helyre, ahol nem kellett félnie semmitől megkapott mindent. Mintha egy szerető otthonba került volna gazdival meg ilyesmi. És hagytak neki egy kis járatot ahol vissza tud menni az eredeti helyére. És visszament. Nem bírta megszokni az új környezetet....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése